A macskaszínek tudománya: mitől olyan sokszínűek?

🧬 A macskabunda színének genetikai alapja

A macska szőrszínének elsődleges meghatározója a génjeikben rejlik. A macskák 19 pár kromoszómával rendelkeznek, és ezeken a kromoszómákon lévő specifikus gének diktálják a pigmentek termelését és eloszlását. Ezek a gének összetett módon hatnak egymásra, ami a házimacskáknál megfigyelhető színek és minták hatalmas spektrumához vezet.

A macskabunda színének többségéért két elsődleges pigment felelős: az eumelanin és a pheomelanin. Az eumelanin fekete és barna árnyalatokat hoz létre, míg a pheomelanin a vörös és sárga árnyalatokért felelős. A különböző gének által szabályozott pigmentek koncentrációja és eloszlása ​​határozza meg a végső szőrszínt.

Számos kulcsgén befolyásolja a macska bundájának színét. Az agouti gén például szabályozza, hogy a macska szőrzete szilárd vagy mintás legyen. A „hígított” gén befolyásolja a pigmentek intenzitását, és olyan hígított színeket eredményez, mint a kék (hígított fekete) és krém (hígított vörös). Ezeknek a géneknek a megértése döntő fontosságú a macskafélék színének sokféleségének megértéséhez.

⚫ Eumelanin: A fekete és barna pigment

Az eumelanin a macskák fekete és barna színéért felelős pigment. Az eumelanin termelés intenzitását specifikus gének szabályozzák. A magas koncentrációjú eumelanin mély fekete szőrt eredményez, míg az alacsonyabb koncentráció barna, csokoládé vagy fahéj árnyalatait eredményezi.

A „B” gén döntő szerepet játszik a barna árnyalatának meghatározásában. Ennek a génnek a különböző alléljei (változatai) az eumelanintermelés eltéréseit eredményezik, ami eltérő barna árnyalatokhoz vezet. Például a „b” allél csokoládébarnát, míg a „bl” allél fahéjat eredményez.

Ezenkívül a „híg” gén módosíthatja az eumelanin expresszióját. Amikor egy macska a recesszív „d” allél két másolatát örökli, a fekete pigmentet kékre (szürkére), a barna pigmenteket pedig lilára vagy őzbarnára hígítják. Ez a hígító hatás jelentősen kibővíti a lehetséges szőrszínek skáláját.

🟠 Pheomelanin: A vörös és sárga pigment

A pheomelanin felelős a macskák vörös és sárga színéért. Az eumelaninnal ellentétben a pheomelanin termelése az X nemi kromoszómához kapcsolódik. Az X kromoszómán található „O” gén határozza meg, hogy a macska termel-e vörös pigmentet.

A nőstény macskáknak két X-kromoszómájuk van (XX), amelyek lehetővé teszik számukra a fekete és a vörös pigmentek kifejezését. Ez az alapja a teknősbéka- és kalikómintázatoknak. A hím macskák csak egy X-kromoszómával (XY) csak feketét vagy vöröset tudnak kifejezni, mindkettőt nem (a genetikai anomáliák miatt ritka kivételekkel).

Az „O” allél a vörös pigment termelését kódolja, míg az „o” allél nem. Ha nőstény macskákban az egyik X-kromoszóma az „O” allélt, a másik pedig az „o” allélt hordozza, az eredmény teknősbékahéj-mintázat jön létre, ahol fekete és vörös foltok vannak jelen. Ha a macska is hordozza a piszkos foltosodás gént (fehér foltosodás), a minta kalikon lesz, fehér, fekete és piros foltokkal.

🐾 Gyakori macskabunda minták

Az alapszíneken túl a kabátminták további összetettséget adnak a macskaszerű megjelenéshez. Számos gén kölcsönhatásba lép, hogy különálló mintákat hozzon létre, beleértve a cirmos, teknősbékahéjat és színpontot.

Cirmos minták

A cirmos minta az egyik legelterjedtebb és legismertebb a macskákban. A cirmos mintának számos változata létezik:

• Makréla cirmos: keskeny, függőleges csíkok jellemzik a macska oldalán.
• Klasszikus cirmos: Oldalain kavargó minták találhatók, amelyeket gyakran „távlati” mintának neveznek.
• Foltos cirmos: csíkok helyett foltokat jelenít meg, amelyek mérete és alakja eltérő lehet.
• Ticked Tabby: Abesszin cirmos néven is ismert, ahol az egyes szőrszálakat különböző színű sávok borítják, így sós-borsos megjelenést kölcsönöznek.

Az agouti gén kritikus szerepet játszik annak meghatározásában, hogy egy macska cirmos mintát mutat-e. Ha egy macska örökli a domináns agouti allél (A) legalább egy példányát, akkor cirmos mintázatot fog mutatni. A recesszív, nem agouti allél (aa) két másolatával rendelkező macskák egyszínű szőrzetet kapnak, elfedve a mögöttes cirmos mintákat.

Teknősbékahéj és Calico minták

Amint azt korábban említettük, a teknősbékahéj és a kalikó mintázata elsősorban nőstény macskákban fordul elő az „O” gén X-hez kapcsolódó öröklődése miatt. A teknősbéka macskáknál fekete és piros foltok keverednek, míg a kalikon macskáknál a fekete és a piros mellett fehér foltok is vannak.

A fekete és vörös foltok eloszlását teknősbéka- és kalikómacskákban az X-kromoszóma inaktivációjának nevezett folyamat határozza meg. A korai fejlődés során minden sejtben a két X-kromoszóma közül az egyik véletlenszerűen inaktiválódik. Ez az inaktiváció különböző sejtekhez vezet, amelyek vagy az „O” allélt vagy az „o” allélt expresszálják, ami a fekete és a vörös mozaikmintázatát eredményezi.

Colorpoint minta

A színpontos mintát sötétebb szín jellemzi a test pontjain, mint például az arc, a fülek, a mancsok és a farok. Ezt a mintázatot a „cs” gén hőmérséklet-érzékeny allélja okozza, amely befolyásolja a pigmenttermelést.

A „cs” allél aktívabb alacsonyabb hőmérsékleten, ami fokozott pigmenttermeléshez vezet a macska testének hidegebb részein. Ez az oka annak, hogy a pontok sötétebbek, mint a kabát többi része. Az olyan fajták, mint a sziámi, birman és himalájai, jellegzetes színpontos mintáikról ismertek.

🧬 A mutációk szerepe a macskaszínekben

A mutációk jelentős szerepet játszanak az új macskaszínek és -minták megjelenésében. A mutáció a DNS-szekvencia változása, amely a génexpresszió eltéréseihez vezethet. Egyes mutációk olyan új szőrszíneket vagy mintákat eredményezhetnek, amelyek korábban nem voltak jelen a populációban.

Például a Scottish Fold fajta behajtott füle egy domináns génmutáció eredménye, amely befolyásolja a porcfejlődést. Hasonlóképpen, a szfinx fajta szőrtelenségét egy recesszív génmutáció okozza, amely megzavarja a szőrtüsző fejlődését. Bár nem közvetlenül a színhez kapcsolódnak, ezek a mutációk azt mutatják, hogy a genetikai változások hogyan vezethetnek egyedi fizikai tulajdonságokhoz.

Spontán mutációk bármikor előfordulhatnak, és ha a mutáció előnyös vagy legalábbis nem káros, átörökíthető a következő generációkra. Idővel ezek a mutációk hozzájárulhatnak a macskapopulációk genetikai sokféleségéhez, és új színek és minták kialakulásához vezethetnek.

🌍 Fajtaspecifikus színváltozatok

A különböző macskafajták gyakran sajátos színváltozatokat mutatnak, amelyek a fajtára jellemzőek. A szelektív tenyésztési gyakorlatok jelentős szerepet játszottak ezen fajtaspecifikus színek és minták kialakításában. A tenyésztők gondosan választják ki a kívánt tulajdonságokkal rendelkező macskákat a szaporodásra, fokozatosan növelve e tulajdonságok gyakoriságát a populációban.

Például az orosz kék fajta jellegzetes kék-szürke bundájáról ismert. Ez a szín a fekete pigmentre ható „híg” gén eredménye. A perzsa fajta színek és minták széles választékában kapható, beleértve az egyszínű, cirmos mintákat és a colorpoint mintákat is. A sziámi fajta színpontos mintájáról híres, sötét pontjai kontrasztban állnak a világos testtel.

A fajtaspecifikus színváltozatok a szelektív tenyésztésnek a házimacskák megjelenésének alakításában való erejéről tanúskodnak. A kívánt tulajdonságokkal rendelkező macskák gondos kiválasztásával a tenyésztők sokféle fajtát hoztak létre egyedi színkombinációkkal és mintákkal.